Még a múlt héten volt a Rammstein és én még lánykoromból úgy emlékeztem, hogy jó zenét játszanak. Tényleg azt, de valahogy nem voltam ráhangolódva az ipari metálra. Lehet azért is, mert az előzenekar nagyon nem tetszett, nagyjából Zrinyiként rontottam ki a nézőtérről 3 szám után, hogy ebből elég. Maga a Rammstein nagyon ütős volt, beleadtak apait, anyait; az előbbit az index szerint műsperma formájában tették hozzá az előadáshoz.
Aztán közben meg Berkesi Andrást olvastam, teljesen véletlenül, mert a környéken ahol éppen voltam csak egy Éva magazin volt, meg ez. Abban a regényben is voltak németek, de az a második világháborúról szólt főként és nem egy barátságos,könnyed mű, és nagyon hosszú. Aztán meg írnom kellett egy darabről, ami a harmincas évek Németországában játszódik, hasonló, mint a fent említett regény.
Két napja ABBA-t hallgatok, a rémálmok már elmúltak, jól vagyok.
