Már vártam, hogy B. akkorára nőjön, hogy öröm legyen vele az utazás és mehessünk messzebbre. Más gyerekkel biztosan lehet korábban is, de ő elég ugri-bugri, idén jött el az én időm.
Tavasszal megalapoztuk az idényt egy balatoni hosszú hétvégével, alig várva a nyarat. A szállás foglalásakor még nem sejthettem, de a egész év legmelegebb hétvégéjén indultunk el Sopronba. A railjeten még bírható volt a hőmérséklet, aztán a Győr-Sopron vonalon, már igazán meleg volt. Két szállást foglaltam, mindkettő jó volt. B. azóta is emlegeti a jakuzzit, a szuper szobát és a sokféle, finom ételt a szállodában. Megnéztük a Bányászati Múzeumot, ahol gyerekeknek és felnőtteknek is van sok móka és érdekesség, a Tűztornyot kétszer, a Kecske templomot többször. Isolde jóvoltából felkereshettünk egy olyan fagyizót a Lővérekben, ahol többféle tejmentes fagyit is kóstolhattunk. Nem türtőztettük magunkat még a közben eleredő esőben sem. Találtunk egy erdei tornapályát is, nem vallom be, hogy nem csináltam végig. A tornapálya első állomásáról nem készítettem fotót, így muszáj lesz visszatérnem.
Néhány hónap múlva ismét úgy gondoltam, nekivágunk az ország másik felének és elmegyünk decemberben Debrecenbe . A tervezéskor még nem sejthettem, hogy a tavaszi tél nem tart örökké és mire megérkeztünk olyan hideg lett, hogy alig tudtunk várost nézni. Nagyjából 30 percenként kellett melegedés miatt betérni ide-oda és a magunkkal vitt meleg ital sem sokat segített. A kirakodóvásárban ettünk, megcsodáltuk a fényvillamosokat, egy másik nap megnéztük az Egyetemet, ahol B. döbbenten konstatálta, hogy vannak, akik vasárnap délben tanulnak. Igen, régebben másként viszonyult az iskolához. Voltunk a kihagyhatatlan Nagytemplomban és a Nagyerdőben is. És voltunk a koncerten is, amire már évek óta vágytam.
