Amikor Kalib arról írt a blogjában, hogy aranykalászos gazda tanfolyamot végez el, azt hittem, hogy valami fantázianevet talált ki a tanfolyamra. Hát nem. Alább a képen látható, az egyéb tanfolyamok közül ezt is lehet választani. A felsorolásban az ECDL az utolsó, csak a miheztartás végett. A kép egy munkaügyi központban készült.
Volt abban a meglepetésben részem, hogy megnézhettem premier előtt a Manieggs Egy kemény tojás bosszúja című filmet. Kár tagadnom, főleg a Tankcsapda miatt voltam a mozira kíváncsi, de a film végét, ahol zenélnek, végül nem is láttam.
Szerintem látványvilágban eredeti a film, egy komplett világot felépítettek tojásokból, melyek inkább hengerek, egyes kritikusok szerint tamponok. Bár esetlennek tűnhetne egy ilyen forma, nem volt zavaró, sőt voltak kifejezetten jól ábrázolt mozdulatok. Még a színek sem hiányoztak, sőt kifejezetten elviselhetővé ez tette a filmet. A történet, nos, az nem állt hozzám túl közel, voltak poénok, de a cselekményt a kelleténél gyakrabban szakította meg mészárlás vagy színes emlékezés. Az első csavar már a elején megérkezik, mert kiderül, hogy két hétnyi (!) sitten töltött idő miatt indul a bosszúhadjárat. Közben a pantomimes miatt - az egyik legszomorúbb jelenet - lehetett volna már 5 évet is a hűvösön tölteni a főszereplőnek. Mire kiderült volna, hogy ki is az igazi jó és rossz, addigra konstatáltam, hogy nekem vége a mozinak, hamarosan letelik a bébiszitter műszakja. A filmben nők, azok jószerivel nincsenek, egy-egy villanásra tűnnek fel, szerintem ez a végére sem változott.
Összegezve én a szürke tojások ötletéért gratulálnék a csapatnak, mert összehoztak valami eredetit, szemmel láthatóan hihetetlen energiákat beletéve. Biztos vagyok benne, hogy elviszik még a nézőket a mániákus tojások világába, remélhetőleg egy kicsit emberibb történettel.
Kép forrása: https://www.facebook.com/manieggsthemovie
Már vártam, hogy B. akkorára nőjön, hogy öröm legyen vele az utazás és mehessünk messzebbre. Más gyerekkel biztosan lehet korábban is, de ő elég ugri-bugri, idén jött el az én időm.
Tavasszal megalapoztuk az idényt egy balatoni hosszú hétvégével, alig várva a nyarat. A szállás foglalásakor még nem sejthettem, de a egész év legmelegebb hétvégéjén indultunk el Sopronba. A railjeten még bírható volt a hőmérséklet, aztán a Győr-Sopron vonalon, már igazán meleg volt. Két szállást foglaltam, mindkettő jó volt. B. azóta is emlegeti a jakuzzit, a szuper szobát és a sokféle, finom ételt a szállodában. Megnéztük a Bányászati Múzeumot, ahol gyerekeknek és felnőtteknek is van sok móka és érdekesség, a Tűztornyot kétszer, a Kecske templomot többször. Isolde jóvoltából felkereshettünk egy olyan fagyizót a Lővérekben, ahol többféle tejmentes fagyit is kóstolhattunk. Nem türtőztettük magunkat még a közben eleredő esőben sem. Találtunk egy erdei tornapályát is, nem vallom be, hogy nem csináltam végig. A tornapálya első állomásáról nem készítettem fotót, így muszáj lesz visszatérnem.
Néhány hónap múlva ismét úgy gondoltam, nekivágunk az ország másik felének és elmegyünk decemberben Debrecenbe . A tervezéskor még nem sejthettem, hogy a tavaszi tél nem tart örökké és mire megérkeztünk olyan hideg lett, hogy alig tudtunk várost nézni. Nagyjából 30 percenként kellett melegedés miatt betérni ide-oda és a magunkkal vitt meleg ital sem sokat segített. A kirakodóvásárban ettünk, megcsodáltuk a fényvillamosokat, egy másik nap megnéztük az Egyetemet, ahol B. döbbenten konstatálta, hogy vannak, akik vasárnap délben tanulnak. Igen, régebben másként viszonyult az iskolához. Voltunk a kihagyhatatlan Nagytemplomban és a Nagyerdőben is. És voltunk a koncerten is, amire már évek óta vágytam.
Ebben a hónapban is voltak kalandjaink a szavakkal. Konty-és bajuszmustra szóösszetételt némi csend után csodálkozó kérdés követte: Anya, miért öntik a konytra a mustot? Pedig tudja, mi az a must, de így együtt másképp értette. A közmondásokat sem tudja néha értelmezni, közben pedig hihetetlen választékosan fogalmaz.
Mivel már tud olvasni, elhatározta, hogy újraolvassa a könyvtárát. Tényleg. A vicces dolgokon nagyokat nevet. Imádja az állatokkal foglakozó bármilyen könyveket. A mininyaralásra ezt hozta el, és a tóparton ismertette szó szerint a éppen ott lévő madarak főbb tulajdonságait. Kedvenc képregénye és macskája Garfield, folyamatosan keresem a régi és ezért olcsóbb páldányokat.
A kényszerláthatások folynak, hiába van itt Unicef, gyerekjogi képviselő, ezeket a hivatalok valamilyen úri huncutságnak gondolják. "Ugyan már, azt hiszi anyuka, majd a maga gyerekével a miniszter fog foglalkozni?"- gúnyolódott a Gyámhivatalban az ügyintéző. Nem pont minisztert mondtam, de látszik, a közalkalmazott ennyire figyelt arra amit mondtam. Szóval a gyerek jogait nem csak két lábbal tiporják, páros lábbal ugrálnak rajta, miután a sárba lökték.
Ahogy lenni szokott a jó idővel B. beújított valami vírust, ami miatt 10 napnyi programunk alapjaiban megváltozott. Onnan lehet tudni, hogy a gyerek már nagy, hogy nem sokat kell éjszakázni mellette. Vagy csak szimplán mázlisták voltunk, hogy nem kellett éjjel fél 3-kor hűtőfürdőzni, elég volt a gyógyszer is. Persze megkaptam én is, kis késéssel, de nekem elég volt egy nap, neki meg ez a 10.
Szóval nem voltam Tankcsapda koncerten, pedig leszervezve autó*, gyerek, meg minden, nem is tudom mikor jutok el egyáltalán. Nem volt családozás, nagyjából kétévente tudunk így összejönni, ahogy most. Hát most nem jöttünk össze.
Ezeken nekiszomorodva, és jelentős alvásdeficittel elmentem a Restaurant day-re. Régen olvasom Zenóbia blogját, és nem azért mert diétázásra kényszerülve mazochista vagyok, hanem mert szeretem ezeket a sütiket a receptjei alapján elkészíteni, számunkra is ehetően. Kevés sütit kóstoltam meg, inkább ajándéknak vittem a B.-vel senyvedő S.-nek**, de amit igen, az nagyon-nagyon finom volt.
Nem tudom, ez a lány egyébként mivel foglalkozik, de a süti az a szenvedélye, és jól csinálja.
*Opellel mentem volna!
**Igen, nálunk a keresztapáknak ilyen sanyarú a sorsa
Itt ez a videó, köröz már a neten egy ideje. A világ legnehezebb állása. Heti hét nap, napi 24 óra és nincs fizetés. Meghökkent, megdöbbent olykor felháborodott arcok, aztán ellágyuló tekintetek és egy-két elmorzsolt könnycsepp.
Most már tudom, ha valaki legközelebb megkérdezi, hogy nehéz-e egy gyerekkel egyedül, ezt a videót mutatom meg neki. Ez a videó az egyedülálló anyákról szól.
Nem tudom, hogy nehéz-e gyereket egyedül nevelni, mert sosem volt másként. Abban a percben, amikor megtagadtam, hogy abortuszra menjek egy tervezett babával, egyedül lettünk. Azóta így telik az életünk és úgy érzem egyre könyebb lesz. Igaz az apa már rájött, hogy nekünk már egyre könyebb, és most sokat tesz érte, hogy egyre nehezebb legyen, de ez már egy másik történet.
Boldog anyák napját mindannyiunknak!
Ahogy négy évvel ezelőtt, úgy B. szókincse, kifejezésmódja most sem hétköznapi.
Amikor meséli, hogy akartam lakást venni azt mondja: Amikor Anyának még szándékában állt megvenni.... Máskor közel hajol hozzám és suttogja: Anya, most eléd tárom a titkom...
Közben az is eszembe jutott, hogy a szaloncukrot szalonna cukornak hívta régebben, amire ugyan van magyarázat, de attól még aranyos.
Az történt, hogy B. bevetette magát a konyhába és készített egy kétfogásos vacsorát (főétel, desszert). Nem kell persze komoly főételre gondolni, virslit főzött, és hozzá meg is terített.
Viszont a desszert és tálalása nagyon erőteljes volt, reszelt alma, fahéjjal és kétféle citrommal ízesítve. A lereszelt almát fahéjjal megszórta, majd miután lemosta (!) a citromokat valamennyit reszelt belőlük az almára. Azt mondta, a citromtól limonádés jellegű a desszert, de az igazi ízt a lime hozza ki. És valóban a néhány húzásnyi lime egész érdekes ízt adott ennek a teljesen hétköznapi ételnek. Kicsi cukrot kevert a végén hozzá, mert mégis csak édesszájú ez a gyerek.
Év vége felé végre szerettem volna igazi hókiflit készíteni, de a receptre rákeresve csak harcos gasztrobloggerekre akadtam. A megoldás végül egy régi, de igen jól bevált recept lett, és az éppen nem készülő mézesek miatt kihasználatlan sütikiszúró formákat is bevethettem.
A tavalyi évre igen nagyon rányomta bélyegét Az Ügy. Még most is tart. Ezek mellett azért megpróbtam normális életet élni, B.-nek is megadni azt a nyugalmat és biztonságot, amire szüksége van (lenne).
A nehéz évkezdet után egy - durva túlkapást kivéve - jó nyár és eseménydús ősz-tél következett. Sok helyen voltunk, kirándulás, szórakozás, kis nyaralás, rengeteg főzés - befőzés (!) - jó élmények az év mérlege.
Recept a képre kattintva.
